Az esküvő 17. fejezet.

A királynő is hirdette, hogy az esküvő még ma meglesz. Tehát a szolgálóknak intézkedniük kellett, hogy időben kész legyenek. Hihetetlen módon dolgoztak. Mindenki szorgosan segített az esküvő előkészületeiben. Még a kis ifjoncok is segítettek valamiben. Volt aki a süteményeket készítette. Persze ott is voltak ám szorgos kis gyermek kezek. Valaki a báltermet kezdte el takarítani, persze ott is segítséggel. Mások a díszítés kezdték el csinálni. A királyi varrónő pedig a pár ruháját kezdte varrni. Persze ő sem maradt segítség nélkül. Hihetetlen nagy erővel készülődtek. A királynő megelégedve nézte, hogy ki hogyan segít a munkában. Az esküvőhöz tartozó ebéd is készült nagy erővel. Nem beszélve az esküvői tortáról. Mindenki úgy készülődött mintha életre vagy halálra menne. A királynő örült, hogy mindenki szorgosan készülődik, hisz ez a fia esküvője. Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert a fia költözik. Ritkábban fogja látni egy szem fiát. Mindennek remekül kell sikerülnie, hisz ez nem csak esküvő, ez egyben búcsúzás is. Mire minden elkészült pont eljött az idő, hogy egybekeljenek. A báltermet hihetetlenül gyönyörűre feldíszítették. Minden helyiség mutatta, hogy esküvő lesz, ráadásul nem is kis esküvő. Ez egy királyi  házasság . Amikor Gracy szépen lassan az oltár elé ment, mindenki őt nézte. Nézték, hogy milyen gyönyörű ez a lány. A napra lehetett nézni, de rá nem.

Örültem, hogy itt lehetek, hisz ez az én napom és Lionel napja. Ma végre egyek leszünk. És senki nem választhat el minket. Annyira boldog vagyok, hogy hozzámehetek ahhoz a férfihoz akit mindennél jobban szeretek. Leírhatatlan érzés ez számomra. Még mindig alig hiszem el, hogy ez velem történik. Leírhatatlanul, boldog vagyok. Kifejezhetetlen ez az érzés számomra. Csak dadogni tudok, annyira boldog vagyok. Hisz egy csodálatos esküvő, minden nő álma, és az enyém teljesül. Nem tudom százszor elmondani, hogy ez mit jelent számomra. Minden percben sikítanék az örömtől.
Oda értem az oltárhoz. Lionel csak mosolyogva nézett rám. Nyújtotta a kezét, én megfogtam. Elé álltam és egymás kezét fogtuk. Egymásra néztünk. Odasúgta.:
-Gyönyörű vagy!
Én csak mosolyogtam.
Elkezdődött a ceremónia.....
Egybekeltünk....
Én mindenkinél boldogabb voltam...
Lionellel lementünk a partra az esküvő után, hogy egy kicsit kettesben legyünk.
Átölelt hátulról....A nyakam megcsókolta.... Boldog voltam.... Kívántam bárcsak soha el nem múló pillanat lenne... Néztük a tengert.:
-Hiányozni fog ez a hely...De nem érdekel!-mondta
-Mondd te találkoztál a szüleimmel még mikor éltek?
-Igen, beszéltem is velük.
-És miről?
-Már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy voltál te is téma.
-Igen?
-A szüleid megkértek, hogy ha ők már nem lesznek, vigyázzak rád.
-Úgy hiányoznak!
-Nekem is. Néha azért jó lenne az anyáddal beszélni, mint régen.
Csak mosolyogtam
-Lionel! Te, hogy tudod? Hogyan haltak meg?
-Hát, igazából, az hamis információ, hogy autóbalesetben haltak meg.
-Tényleg? Akkor a mamám mért mondta?
-Fiatal voltál, nem akart felzaklatni. Az anyám is megkérdte, hogy hazudjon a te érdekedben. Fiatal voltál ahhoz, hogy tudd miért is haltak meg valójában.
-Már elég idős vagyok.
-A szüleid... Szolgálat közben haltak meg itt a Varázslények földjén.
-Szolgálat?
-Igen! A szüleid itt éltek még gyerekek voltak. Ők is varázslények voltak, mint én. De amikor megszülettél, úgy döntöttek, hogy lemondanak az örök életről, hogy téged megvédjenek az itteni gonoszságoktól. Így elköltöztetek az emberek földjére.
-Értek most már mindent! Ezért tudtam csak én segíteni?
-Igen! Mert ugye benned a szüleid vére folyik. És a szüleid voltak a véd őrök, ha valaki bajban volt mindig mentek segíteni rajta. De miután te megszülettél, úgy döntöttek, hogy feladják a szolgálatot és elköltöznek, hogy te biztonságban legyél.
-De mitől védtek ennyire?
-Amikor megszülettél, a legnagyobb ellenségünk nézett ki magának. Azt akarta, hogy te legyél az egyik áldozata.
-Milyen áldozat?
-Meg akart ölni téged. Abban az időben csak egy gyermek született, te. És neki csecsemő vér kellett.
-De mihez?
-Hogy feltámassza rég elhunyt szerelmét.
Megdöbbenve hallgattam miket mesél nekem Lionel.

A döntés 16.fejezet

Másnap miután kipihentük a bulit. Vissza mentünk Lionel hazájába. Megkeresték a királynőt és elmondta Lionel a döntését.:
-Anyám! El kell, hogy mondjak valamit!
-Hát mondd Lionel!
-Először is tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. És a döntésem nem azért született mert nem.
A királynő megdöbbenve nézte fiát ahogy elmondja neki,hogy hogyan döntött. De Lionel folytatta.:
-A döntésem az, hogy itt hagyom az otthonom és Gracyhez költözöm, mert szeretem.
-Lionel! Tisztában vagy avval, hogy ha egyszer ember földre költözöl sohasem költözhetsz vissza?
-Igen!
- És avval is tisztában vagy, hogy akkor le kell mondanod a trónról?
-Igen, tisztában vagyok a szabályokkal! Tudom, hogy mit csinálok. Szeretem Gracy-t, de ha nem költözöm oda lehet akkor örökre elveszítem. Én hajlandó vagyok érte bármit feladni. Azt is tudom, hogy ha az emberföldre költözöm akkor még a szárnyaimról is le kell mondanom. Örökre. De nem érdekel.
-Fiam, kérlek gondold át következő holdtöltéig! Kérlek ezt tedd meg édesanyádét! Én elhiszem, hogy szereted ezt a lány, de egy királyság sokkal fontosabb bármilyen embernél. Arra kérlek, hogy addig ameddig gondolkodsz maradj itt.
-Nekem nem! Gracy-nél fontosabb nincs számomra. És rendben, itt maradok. Egy feltétellel, ha Gracy is itt maradhat addig.
-Rendben! De akkor, addig még nem döntötted el addig tégy úgy  mintha itt élnél mint eddig és itt is maradnál! Ugyan úgy tedd a dolgod mint eddig! Mert neked is vannak kötelességeid! Nem csak nekem és a húgodnak!
-Rendben anyám! Megeszem ezt érted!
Majd elmentünk Lioenel szobájába beszélgettünk, hogy mi is legyen. Az igazat meg vallva féltem attól, hogy az anyja ráveszi, hogy maradjon. Így kérdeztem tőle.:
-Lionel! Ha mégis maradsz, akkor velem mi lesz? Én maradhatok itt veled?
-Persze! De biztosítalak, hogy nem maradok itt!
-És... ha elköltözöl hozzám, akkor vissza térhetsz ide?
-Igen, de meg van szabva, hogy mikor.
-Sajnos, ha én innen elköltözöm, akkor fél évente 1 holdtöltén térhetek vissza. Ez persze onnantól van számítva amikor elköltözöm.
-És ha maradsz? Én mikor mehetnék vissza?
-Ugyan úgy félévente.
-Lionel, ígérd meg, hogy bármi is történik mindig együtt maradunk!
-Igen! Ha kell az életemet adom fel érted.
-És amúgy ha elköltözöl, milyen feltételek vannak?
-Hát van egy pár. Az első, hogy soha nem költözhetek vissza. A második, hogy le kell mondanom a trónról. A harmadik, hogy a szárnyamról is le kell mondanom. A negyedik, hogy csak félévente jöhetek vissza. Az ötödik, hogy a halhatatlanságomról is le kell mondanom. A hatodik, hogy a varázs erőm megszűnik az ember világban. A hetedik, hogy még a költözésem előtt el kell mennem a bölcs tündérhez és gyónnom kell. A nyolcadik,hogy innom kell a szentelt  vízből. A kilencedik, hogy csak a születésem napján kapott ékszert vihetem magammal. És a tizedik, hogy még itt a varázslények földjén kell elvennem azt a személyt akit szeretek. Azaz téged.
-És erre mennyi időnk van?
-Hát ugye egy hónapot kaptam eldönteni. A telihold viszont csak pár napig van. tehát az a legbiztosabb, hogy 1 hónap múlva reggel elmondom az anyámnak, hogy költözöm. Addig abban a kis időbe a feltételeket teljesítem.
-És ha te elköltözöl, akkor ki lesz a trónörökös? a Húgod?
-Igen ő lesz. De ő addig majd nem veheti át a trónt, még férjhez nem megy.

Telt- múlt az idő Lionel abban az egy hónapban teljesítette a feltételeket, amiket még itt el kellett végeznie. Itt volt az idő, hogy elmondja az anyjának, hogyan döntött.
Megkeresték a királynőt.:
-Anyám, ebben az 1 hónapban eldöntöttem, hogy elköltözöm. Már egy pár feltételt teljesítettem is.
 Elszeretném venni Gracy-t.
-Fiam! Remélem jól döntöttél! Akár  mi is történjen tudd, hogy én szeretlek nagyon, de ide vissza többet nem költözhetsz!Légy boldog! Én azt kívánom! Még ma meghirdetem, hogy esküvőd lesz. Melyik nap szeretné elvenni?
-Még ma!
A királynő ki is hirdette.
 

A buli 15. fejezet

Elérkezett a buli éjszakája Mary már nagyon izgatott volt, de nem tudtam miért. Így megkérdeztem.:
-Mért örülsz ennyire ennek a bulinak?
-Hát ugye van Mike haverja Liam.
-Igen? Mi van vele?
-Pár hónapja elkezdünk ismerkedni.
-Na ugye most csak viccelsz avval, hogy a legjobb barátnőm ismerkedik az exem haverjával?
-De most mért? Nem Liammal jártál. Vagy vele is?
-Jaj nem, dehogy! Csak ígérd meg hogy azért vigyázol vele! Nem szeretném, ha te is úgy járnál mint én!
-Rendben vigyázok!
Majd elindultunk a bulira.  Furcsa érzésem támadt. De nem tudom, hogy miért. Próbáltam nem törődni vele, de képtelen voltam másra gondolni. Tudni akartam, hogy ez miért van.
Odaértünk a buliba, én kimentem a mosdóba hogy kicsit össze szedjem magam. Minden rendeben volt. Miután kimentem a mosdóból Mike várt engem az ajtó előtt egy pohár vodkanaranccsal.
Nem értettem, hogy mi van Mike-kal.
-Tessék ezt neked hoztam.-Mondta.
-Kösz! De nem kell!
- Na kérlek!
-Mondom, hogy nem kell!
-Figyelj! Tudom, hogy haragszol, és tudom , hogy hibáztam. Pedig esküszöm vigyáztam! És most annyira hiányzol!
-Mike fejezd be! Ezt a vonatot lekésted.
-Legalább a vodka narancsot fogadd el!
Sok könyörgés után elfogadtam. Nem kellett volna. Valamit tett az italba amitől erősen szédülni kezdtem. Rám nyomult. Fel akart vinni a háló szobába, próbáltam ellenkezni, de annyira szédültem, hogy nem ment. Egyszer csak egy fiú lerántotta rólam, majd leütötte Mike-ot. Lionel volt az én csak ültem a földön és sírtam. Ránéztem  Lionelre, ő le gugolt hozzám és így szólt.:
-Jól vagy?- kérdezte kissé aggódva.
Kicsit el akadt a lélegzetem. Majd vissza szóltam.
-Persze!
Segített fel állni, majd megöleltem. Hosszan. Nem akartam elengedni. Olyan jó volt újra látni. Jó hosszú ideig öleltem, féltem.... ha elengedem, megint elveszítem.
-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle megdöbbenve.
-Érted jöttem! Mikor elmentél. Rájöttem, hogy te tényleg megbántad azt, hogy hazudtál. És, hogy komolyan gondoltad azt, hogy szeretsz. Amikor elmentél utánad akartam jönni, de már késő volt.
Azért nem jöttem hamarabb mert a kapu amin keresztül átjárunk ide csak teliholdkor nyílik. Szeretlek Gracy!Mindennél jobban! Sajnálom, ha goromba voltam veled a palotában.
-Lionel! Olyan jó újra látni! Szeretlek!
Amit kimondtam megcsókolt. Nem számítottam rá, de örültem, hogy megbocsátott. Tanultam a hibáimból! Mostantól mindig őszinte leszek Lionelhez. Elmosolyodtam.:
-Azt hittem nem látlak többé.
-Először én is, de rá jöttem, nem élhetek anélkül, aki miatt érdemes minden reggel felkelni.
életemben nem éreztem még, hogy ennyire szeressek valakit mint Lionelt. Nagyon szeretem!
Úgy érzem ő az igazi! És tudom, hogy így van! Érzem, hogy szeret Lionel és én is szeretem őt. Egy boldog kapcsolatban ez a legfontosabb. Nem akarom még egyszer elszúrni. Ha elveszíteném Lionelt én azt nem élném túl. Örülök, hogy kaptam az égtől még egy esélyt. Köszönöm!-Gondoltam magamban.
-Gyere bemutatlak valakinek!
Oda vittem Maryhez és bemutattam.
Mary csak nézett, amikor meglátta Lionelt. Nem hitt a szemének, hogy tényleg igaz az amit mondtam.
-Sajnálom Gracy, hogy eleinte nem nagyon akartam neked hinni! Üdvözöllek Lionel.
-Szervusz Mary.
-Igazából  egy hercegről nem nagyon gondoltam volna, hogy ilyen jóképű és izmos mint te vagy. Örülök, hogy Gracy rád talált.
-Én is örülök!És annak még jobban, hogy viszont szeret!
-És, hogy lesz ezután? Vissza mentek arra a Varázs földre?
-Igazából azért jöttem, hogy magammal vigyem Gracy-t, de ahogy megnézem egész kellemes hely itt.
-Az is! Kellemes kis város. Őszintén szólva jobban örülnék neki, ha itt maradnátok.
-És te Gracy?- Kérdezte Lionel.
-Nekem szentül mindegy, hogy hol, a lényeg, hogy veled!
Lionel úgy döntött, hogy marad. Itt marad velem, a barátaimmal, és megtanul emberként viselkedni. Bár a királynő beleegyezése is kell majd. Reméljük, hogy az is meglesz.

Újra suliban 14. fejezet

-Örülök, hogy újra látlak!- Mondta elcsukló hangon.
-Én is!- fakadtam sírva én is.
- Mi lenne ha elmennénk valahova?
-Jó ötlet!
-Jövőhéten Mikenak lesz bulija, elmehetnénk oda.
-Mike-nak? Hát nem is tudom, tudod, hogy nem vagyok oda érte.
-Ne már Gracy! Csak az én kedvemért! Tudom, hogy nem bírod.Nem kell szóba állnod vele, de én szeretnék elmenni a bulijába!
-Hát akkor menj nélkülem! -Mondtam mosolyogva.
-De nélküled nem szeretnék elmenni! Kérlek!-Mondta kérlelve.
-Hát jó, de csak most az egyszer.-mondtam kicsit undorodva,majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-Mondta ugrálva, majd megölelt.
Mike volt az a fiú, akiért 15 évesen bármit megtettem volna. Őrülten szerelmes voltam belé. Majd 16 évesen összejöttünk. Rá 2 hónapra összetörte a szívem. Azóta nem nagyon beszéltem vele. Furcsáltam is, hogy Mary arra kér, hogy menjek el vele az ő bulijára. Remélem nem lesz semmi baj, és minden rendben fog menni.
Másnap már újra iskolába mentem. Meglepő módon pont Mike-kal futottam össze az iskola folyosóján. Gondoltam magamban-Hát ez remek!-Majd oda jött hozzám és köszönt.:
-Szia Gracy!
-Heló!
-Mi újság van veled? Rég beszéltünk.
-Semmi érdekes ami téged érdekelt volna téged!
-Ne legyél már ilyen! Már 1 éve történt, túl tehetnéd már magad rajta!
-Hah!  Te könnyen beszélsz!! Nem a te szíved törték össze!! Nem te kerültél a padlóra!-Támadtam rá dühöngve.
-Gracy! Nyugi! Sajnálom! De tényleg! Én megértem, ha haragszol, de legalább ne legyél ilyen ellenszenves. Legyünk barátok. Mint régen! Na mit szólsz?
-Hogy mit szólok? Azt, hogy menj a pokolba!
Majd faképnél hagytam. Ő meg csak döbbenve utánam nézett.
Oda mentem Maryhez.:
-Mary! Menj nélkülem a buliba! Én nem megyek! Sajnálom!
-Gracy! Ne csináld már! Mi történt, hogy ilyen gyorsan meg változott a döntésed?-Kérdezte megdöbbenve.
-Semmi, csak elegem van már Mikeból. Ennyi.
-Mert mondott valami?
-Igen, mondott!
-De Gracy megígérted, hogy eljössz velem!
-Tudom, és sajnálom!
-Mért kell neked mindig könyörögni? Mért van az, hogy te mindig csak magaddal törődsz? Gracy! Nekem ebből kezd elegem lenni! Inkább én sajnálom!
-Mary! -Kiáltottam utána miközben ott hagyott.
-Jól elszúrtam, megint!- Gondoltam magamban.
Én nem akartam megbántani ezzel Mary-t, de azért engem is meg kellett volna érteni-e. Nem őt küldte a padlóra és most kérik menjen el a bulijára! De lehet, hogy igaza van Mary-nak. Lehet, hogy tényleg csak magammal törődök. Már rég nem voltam sehol Mary-vel. Itt lenne az ideje.

A következő szünetben megkerestem Mary-t.:
-Mary! Igazad van! Tényleg csak magammal törődtem és nem törődtem a legjobb barátnőmmel. Nem törődtem avval, hogy neked mi a fontos. Sajnálom! Mit is mondtál mikor lesz ez a buli?
Mary csak elmosolyodott és így szólt.:
-Jövőhéten szombaton lesz!
-Akkor ígérem, hogy elmegyek veled abba a buliba! Akármi is történjen!
Mary csak sikított egyet és örömében átölelt.
Én csak mosolyogtam. Bár semmi kedvem nem volt az egészhez, bele mentem Mary miatt. Nem akartam vele is összeveszni.

A veszekedés 13. fejezet.

-Mi a baj?-kérdezte megdöbbenve.
Nem hazudhattam neki még egyszer. Elsírtam magam, majd elmondtam neki.:
-Mikor... haza felé üldöztek a vámpírok a vérfarkasok mentettek meg minket. Éjszakára az erdőben marasztaltak minket. Ott is mertem meg Kariont, a vezért. reggel kiderült, hogy egy Ellenállhatatlan férfi nappal. Nagyon kedves volt hozzám, úgy éreztem, hogy vonzódok hozzá.Amikor ma találkoztunk, akkor részben hazudtam. Tényleg jó téged újra látni, de nem az miatt sírtam. Sírtam, mert elkezdtem vonzódni egy sráchoz úgy, hogy már vonzódtam egy másikhoz. Most itt a bálon újra láttam Kariont. teljesen másképp viselkedett itt mint az erdőben. Nagyon rosszul esett, a szemem láttára kezdett ki Ameliaval. Kérlek, ne haragudj, hogy hazudtam!Annyira sajnálom!
-Gracy! Nem gondoltam volna, hogy nem vagyunk annyira barátok, hogy hazudnod kell. Mért hazudtál? Gracy! Már napok óta vártam, hogy vissza térj a húgommal. Vártam... vártam,hogy elmondhassam.... szeretlek. De úgy néz ki, hogy ez neked mit sem számít.Jobb ha most megyek...
-Lionel!!! Lionel várj!! Kérlek!!- közben fakadt ki a könnyem, hogy hogy elszúrtam ezt az egészet.. Szeretett és én nem mertem észre venni, pedig én is érzek iránta valamit. Most döbbentem rá arra, hogy tényleg többet jelent nekem Lionel mint Karion.Gyorsan Lionel után mentem, hisz nem veszíthettem el azt az embert aki a legrosszabb pillanataimban is velem volt és aki iránt úgy éreztem szeretem, de még magamnak sem mertem bevallani. Mit tettem?! Nem elég, hogy Karionről kiderül, hogy csak szórakozott, de még azt az embert is elveszítem aki számomra a legfontosabb.

Lionel bement a szobájába. Utána mentem. Majd bekopogtam.:
-Lionel... Bejöhetek? Kérlek!Beszélnünk kell!
Nem válaszolt....
-Lionel, kérlek!
semmi...
-Lionel, tudom, hogy haragszol, de meg kell értened, hogy nem akartalak megbántani ezzel! Ezért hazudtam, mert fontos vagy nekem! Tudom, hogy nem hiszed el, de így van. Figyelj. Én.... én nem akarlak téged is elveszíteni.
-Mert Karoint elveszítetted így jó neked a szamár is igaz?-szólt az ajtó mögül.
-Nem! Konkrétan most a szüleimre gondoltam. Te olyan fontos vagy nekem mint ők, tudom, hogy nem hiszed el de kérlek, engedd hogy elmondjam mit is érzek irántad.
semmi...
-Lionel, kérlek! Engedj be!
Szép lassan kinyitotta az ajtót. Beengedett.
-Lionel mióta megismertük egymást azóta nagyon jóba vagyunk. Te segítettél választ találni arra, hogyan lehet véget vetni annak, hogy kísértsenek. És befejezni nem tudom mással csak veled. Veled érzem magam igazán jól, nagyon sajnálom, hogy hazudtam. De azt hittem, hogy tényleg vonzódom Karionhoz. Akkor jöttem rá, hogy nem amikor otthagytál a szökőkútnál. Akkor abban a pillanatban azt hittem végleg elveszítelek. Mert rájöttem szeretlek, és mindennél és mindenkinél fontosabb vagy a számomra. Én megértem, ha elküldesz, de ezt tudnod kellett. Sajnálom! Őszintén! Holnap haza megyek. Tehát nem kell azon aggódnod,hogy látni fogsz. Ég veled Lionel! Vigyázz magadra!
Amint kimondtam, el is mentem. Nagyon utáltam magam ez miatt, hogy így elszúrtam. Féltem attól, hogy nem látom viszont Lionelt. Nézem mindennek a jó oldalát. Legalább újra látom Mary-t. Már jó ideje itt vagyok. Már biztos hiányol.
Másnap reggel Elmentem Aquahoz és mondtam neki, hogy indulhatunk.
Vissza vitt az én világomba. Szomorú voltam, mert, haragudtam magamra, boldog voltam mert újra itthon vagyok. Felhívtam Mary-t. Aki azonnal át is jött.
-Szia, Gracy! Már mindenütt kerestelek! Már a rendőröknek is bejelentetettem az eltűnésed 4 hónappal ezelőtt.Hol voltál? Mért nem küldtél magadról élet jelet?
-Szia! Én sem gondoltam volna, hogy ennyi időre eltűnök.
-De hol voltál?
-Hát ha elmondom, nem fogod elhinni!
-Hát akkor szépen kezdj bele.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz hülyének nézni!
-Ígérem, csak mondd már!!
Szépen hosszasan elmeséltem, hogy furcsa módon nyertem egy hajóutat. és hogy ott mi történt, ja meg persze a discóban. Elmeséltem, hogy egy lány jelent, meg a hajón, és magával vitt, és hogy miért. Láttam Maryn, hogy nem hiszi el,de azért tovább mondtam. Elmeséltem milyen álmaim voltam, mik történtek a szobámban, milyen helyeken jártam,milyen emberekkel és élőlényekkel találkoztam. Karionról is meséltem neki. A legvégére hagytam Lionelt. Elmeséltem, hogy mennyire beleszerettem. De magamnak sem akartam bevallani, elmeséltem mennyi mindenben  segített. Azt is elmeséltem, hogy előbb ő vallotta be nekem mit érez, aztán én.Azt is elmeséltem, hogy mennyire elszúrtam a kapcsolatunkat. És hogy haragban váltunk el. Mindent elmeséltem, elejéről a végéig. Mary nagyon megdöbbent. Láttam rajta, hogy elhiszi ezeket a dolgokat amiket mondtam neki. Majd így szólt.:
-Ezeket a dolgokat nem lehet kitalálni egyik pillanatról a másikra. És valahova el kellett, hogy tűnj. Azért hiszem el ezeket mert az egész világon téged kerestek reménytelenül. Azt hittem elraboltak, és megöltek! De hála az égnek, hogy itt vagy épen és egészségesen!
Majd Mary megölelt és sírva fakadt.

A haza út. 12.fejezet

Elindultunk haza. Kicsit szomorú voltam, hisz lehet, hogy nem látom többé Kariont. Tudtam, hogy vonzódok hozzá, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Remélem, hogy ez csak egy hullám völgy. Gondoltam magamban. Persze, hogy szomorú vagyok ezt Tiana hercegnő is észre vette.:
-Gracy, mi a baj?-Kérdezte megdöbbenve a hercegnő.
-Semmi nincs, jól vagyok.
-Gracy! Látom, hogy van valami, mondd el, mi bánt!
-Tényleg nincs semmi!
-Gracy! látom, hogy van valami! Mint a Hercegnőd, parancsolom hogy mondd el!-Mondta poénkodva és próbált vigasztalni.
-Hát jó. Karion.
-Tán meg bántott, hogy miatta szomorkodsz?
-Nem dehogy, egész végig nagyon kedves volt velem. Ez itt a baj...
-Csak nem....??? Bele szerettél?
-Az kicsit túlzás lenne, hogy bele szerettem, csak úgy érzem vonzódom hozzá.És félek attól, hogy nem látom többé..
-Jaj Gracy! Ne bánkódj, biztos látni fogod még.
Időközben hazaértünk, a jó hosszú után.
Lionel várt minket a kapunál, ugyan is az őr értesítette a várost, hogy közeledünk. Lionel megölelte a húgát és így szólt.:
-Istenem, de jó téged újra látni édes húgom.
-Téged is! De most megyek anyámat már nagyon szeretném látni! Majd később beszélünk Lionel.
ezze elment a hercegnő.
Lionel rám nézett és mélyen mosolygott.majd így szólt.:
-Jó újra látni Garcy!
Majd megölelt. A gondolatok össze kavarodtak bennem. Vissza öleltem... Hosszan öleltük egymást. Nem tudtam mit gondoljak, hisz az úton azt mondtam vonzódok Karionhoz. De úgy érzem Lionelhez is. Mi történik velem?? Sírva fakadtam....
-Mi a baj Gracy?-kérdezte Lionel.
-Jaj, semmi, csak jó újra látni...
Hazugság után hazugság, istenem mit tettem, hogy mászom ki ebből? gondoltam magamban
Vissza mentünk a palotába. Bajd a királynő a tiszteletemre és a lánya tiszteletére Bált rendezett.
Gyönyörű ruhába öltöztettek. Majd lementem a bál terembe. Ott várt Lionel. Majd fel kért táncolni.
-Tudod Gracy, ma este különösen gyönyörű vagy.
Én csak mosolyogtam. Jól estek Lionel bókjai. Jól éreztem magam vele. De egyszer csak eszembe jutott Karion. Elgondolkodtam.... Úgy éreztem Loinel mintha fontosabb lenne számomra. De Karion olyan kedves volt hozzám, és izmos, és... és... olyan helyes..Ismételten össze kavarodtam... Istenem, milyen hülyén éreztem magam akkor abban a pillanatban... Nem tudtam mi tévő legyek. Táncoltunk tovább, és mintha Kariont láttam volna meg a tömegben.Elgondolkodtam... Nem lehet ő hisz ő vérfarkas és ő ilyenkor át van változva... Nem értem... biztos csak megint képzelődtem... Majd később ismét megpillantottam Kariont. Oda mentem hozzá. Lionel csak nézett hová megyek. Látta, hogy egy fiúhoz mentem.... Megszólítottam.:
-Karion? Te vagy az?
-Szia Gracy!
-Hát te hogy kerülsz ide?
-Hát azt nem mondtam, hogy van olyan szerünk, ami segít 1 éjszakára ember lenni...
-Értem, de akkor sem értem hogy,hogy-hogy itt vagy....
-Tiana meghívott, jöttem ahogy tudtam.
Amint kimondta megjelent Tiana egyik legjobb barátnője, Amelia. Karion elkezdett vele beszélgetni... Nem értettem semmit. pedig olyan kedves volt velem... Nem értem... Gondoltam magamban.
Attól a perctől fogva Karionalig akart észre venni.. Nem értettem semmit se. Az erdőben olyan más volt. Azt hittem jóban vagyunk annyira, hogy szóba álljunk egymással, mint a barátok szokták. Kicsit összetörtem. kimentem a szökőkúthoz és leültem a peremére. Eléggé elszomorított Karion. Lionel észre vette, hogy kimentem. utánam jött. Kérdezte mi a baj.:

A szép fiú 11.fejezet

Másnap reggel egy farkas jött felénk.Valahogy éreztem, hogy ezekkel a farkasokkal nincs valami rendben.
-Jó reggelt!-Mondta a farkas
-Jó reggelt neked is!-Mondtam neki.
-A vezér Karion vár titeket, reggelire.Szólj Tiana-nak is.
-Rendben.
Mikor evvel a farkassal beszéltem akkor éreztem hogy ez a farkas valami eszméletlen.Gyanakodtam, de nem tudom mért.Éreztem valamit, de nem mertem elhinni.
-Tiana!Tiana!Ébredj!
-Mi történt?-Mondta Tiana álmosan.
-Semmi, csak reggelire várnak minket.
-Igen? és kik?
-Karion vezér és a csapata. Amikor odaértünk Karionhoz, nem hittem a szememnek.Karion ember volt, ráadásul eléggé jóképü férfi volt. Hirtelen vonzalmat éreztem Karion iránt, nem értettem mért, hiszen nem is ismertem.
-Szia!-Mondta Karion nekem.
-Szia!-Kicsit szégyenlősen válaszoltam neki.
-Hogy aludtál?
- Jól köszönöm, és te? Nem is mondtad,hogy ember vagy!
-Én is jól alkudtam, köszi! Én nem ember vagyok hanem vérfarkas.Bár az ereimben folyik emberi vér, mégsem mondhatom magam embernek. A vérfarkasok eredetileg emberek voltak.De amikor a falunkba farkasok törtek be még 1567-ben rengetek embert megöltek és annál is több embert megsebeztek. A megsebesült emberek, akik túl élték, szép lassan át alakultak vérfarkassá. Az utódaik örökölték ezt a farkas létet. Azóta minden ember Naplementekor átváltozik farkassá.
-Hihetetlen mik történnek a te családoddal. Sajnállak e-miatt.
-Nem kell sajnálnod, szeretek farkas lenni. Azért ahogy hallottam, a te életed sem a legnormálisabb.
-Hát nem mondhatnám annak. Nem olyan régen tudtam meg, hogy voltam már itt, mikor még csak pár hónapos voltam. Gondolom evvel kezdődött az én különleges életem.
-Minden nem megmagyarázható dolgot értékelnünk kell az életben, hisz nem mindenkivel történik meg. Örülni kell, hogy veled megtörtént vagy megtörténik, vagy fog megtörténni.Én is hálás vagyok az égnek, hogy az vagyok aki vagyok, és birtokomban állhat ez a különleges képesség, amit még szeretek is.
-Azért nem minden esetben örülök ezeknek az emberfeletti dolgoknak, hisz néha már, a szívbajt hozzák rám, megrémítenek. Van mikor már szó szerint rettegek ezektől a dolgoktól.
-De ha ezek a dolgok nem történtek volna meg veled, akkor nem találkoztunk volna, vagy talán az neked jobb lett volna?
-Nem, dehogy ezt a részét hogy én erre a helyre kerültem, örökké hálás leszek érte és sosem fogom elfelejteni. De mivel, úgy értem engem kísért valami, így nehéz elfogadni ezt az életet.Én nagyon örülök annak, hogy megismertelek, téged, a hercegnőt, Lionelt, Aqua-t, Aurát, és még sok mindenkit, de meg kell értened, hogy rettegek. Aludni alig merek, mert akkor félek megint előjön az az álom ami a múltkor.
-Megértem.én is örülök annak, hogy téged megismertelek és a hercegnőt. És milyen álmod volt?
-Hát elmondom.
Így elmeséltem neki, milyen álmom volt amikor mentem megmenteni a hercegnőt. Elejétől a végéig mindent elmondtam neki, az álomról. Azt is ami a szobámban történt. A történeten amit mondtam Karionnak, nagyon meglepődött és így szólt.:
-Nem lehet, hogy az anyád az a szellem aki kísért?
-De lehet, már én is gondolkodtam rajta.
Még hosszasan beszélgettünk Tiana hercegnő szólt nekem:
-Gracy, ideje lenne indulnunk.
-Igazad van.-Válaszoltam rá.
Elbúcsúztunk, mindenkitől.szerencsére most már elengedtek minket.